Kicsi a rakás

Családi álomállás

Megtaláltam álmaim állását, ráadásul abszolút családbarát. Elhiszed?

álmodozás

Rögtön meg is mutatom, aztán elmesélem a történetét.

Kicsi a rakás: Álomállás (Utazást nyerhettek, ha támogattok szavazatotokkal, hogy az álmunk valóra válhasson!)

Bizonyára ti is hallottatok már olyan sztorikat, ahol a hirdető fél – általában turizmussal, vendéglátással foglalkozó oldal – vállakozó kedvű embereket keres, akik bizonyos időtartam alatt felkeresnek x mennyiségű úti célt, aztán írásban és képben beszámolnak élményeikről, tapasztalataikról, így népszerűsítve az adott helyet és a szervező oldalt… és mindezért még fizetést is kapnak.

Ez tényleg álommeló!

A mi történetünk azzal kezdődött, hogy egy ismerősömnél megláttam egy felhívást, amely a fentiekhez hasonló állást hirdetett, csak éppenséggel olyat, amihez nem kell körbeutazni a földet, hanem az országhatárunkon belül kell maradni és lehet vinni a családot is. A szervezők szerint ez csak álom-másodállást, de azért az is valami. Pláne nekem, akinek évek óta nincs igazi munkája, mert nem igazi azért van, nem is kevés. Szóval, ilyen munka mellé pont egy ilyen másodállásra vágytam!

Mi kell az állás elnyeréréséhez? Családi bemutatkozó kisfilm, ami bizonyítja, hogy mi vagyunk azok, akiknek kitalálták ezt az álom-másodállást. Mi áll a rendelkezésünkre? Egy okostelefon, 60 másodperc, öt – ide-oda rohangáló, az utasításaimat semmibe vevő – gyerek, valamint egy sötétben bujkáló, az alkotófolyamatot szabotáló Férj és jómagam.  Hááát, jobb kiindulási alapot is el tudtam volna képzelni… De ez van, ezt kell szeretni.

– Az okostelefonon hol van a kamera? – kérdeztem Nagyfiút.

– Ott, hátul, nem látod? – flegmáskodott.

– Azt én is tudom, de hol a gombja vagy mi, amivel életre lehet kelteni? – kérdezősködtem tovább.

– Jaj, anya – háborgott, de azért megmutatta.

A következő fél nap azzal telt el, hogy rácsodálkoztam a technika vívmányaira… Komolyan? És meg is lehet állítani, aztán újraindítani? Ki lehet vágni a rossz részt? Újra és újra ki lehet vágni, mindig más résszel kísérletezve? És ha felvétel közben forgatom a telefont? Ez de baró! Hát, ez csúcs! Nagyfiú meg röhögött, nem kicsit, nagyon.

telefon-kamera

Ekkor lépett színre Férj, aki jó projektvezetőként azonnal a forgatókönyv hiányának problematikáját kezdte el ecsetelni. 

– Először a papírmunka, utána jöhet az úri huncutság – hangoztatta ellentmondást nem tűrően.

Kamera ki, telefon le, irány a számítógép és az elmélet. Mindent aprólékosan leírtam, időket rendeltem hozzá, megterveztem a feliratokat…, hogy aztán semmi nem valósuljon meg belőle, de legalább tudtuk, hogy mit kellett volna és mi lett helyette.

Forgattunk reggel, forgattunk délben, forgattunk este… forgattunk mindig, mindenről.

– Először egy kupac ruhát rakj oda, utána jöhet a második és így tovább – magyaráztam Nagyfiúnak.

– Ok, jól van, csak csináljuk már! – türelmetlenkedett.

– Felvétel! – kiáltotta Nagylány színpadiasan, mintha bármi jelentősége lett volna.

– Állj, állj, szabotőr! Honnan kerül a képbe Legkisebb? Vigyétek ki! – fújtattam nagyokat.

A telefonomon három nap alatt annyi felvétel lett, hogy már az is elveszett volna bennük, aki ért hozzá… én meg ugye nem. Volt jobbról bejövős, balra el, szemetes és éles, fejjel lefelé forgatott, irányban álló, filmszerű és végletesen elbénázott… talán ez utóbbiból sikerült a legtöbbet összedobni.

– Tessék, itt van, most rajtad a sor – nyomtam Férj kezébe a telefonomat, mert mégiscsak ő a család esze…, már ami a virtuális világot illeti.

Nem mondom, hogy egyszerű menet volt. Már a videófeldolgozó program kiválasztása is több órásra sikeredett, köszönhetően Férj szakmai hátterének és aprólékosságának. Én sokkal nagyvonalúbban kezeltem volna a helyzetet – konkrétan ráböktem volna az elsőre, amit a google felajánl -, de most inkább csöndben maradtam és lestem. És utána is még sokáig csak lestem… Férj itt kaszabolt, ott nyiszatolt, ide toldott, oda vágott, áthúzta és lehúzta, feltolta és alátolta, hozzátoldott, rászúrta… majd kikapcsolta a gépét és elment aludni.

Én meg ott maradtam és még mindig csak lestem, mert mást nem igazán tudtam hozzátenni a történész-egyiptológus múltamból. De a pislogás, az nagyon ment, mint békának a miskolci kocsonyában.

filmvágás

És ez így ment három napon át, én meg már a körmömet lerágtam, mert csak azt láttam, hogy ez is kuka, az is kuka, ez se került bele, azt is kivágta, félredobta, megtaposta… De aztán egyszer csak összeállt, elkészült és a youtube-ra való feltöltés sem volt több, mint fél óra… szóval igazából egy szavam nem lehetett.

Már csak az zene hiányzott…, ezt a feladatot magamra vállaltam, bár így visszatekintve, lehet, hogy inkább órákat görnyedtem volna a vágóprogram fölött, minthogy öt gyerekkel próbáljam kiválasztani a megfelelő zenei aláfestést. Négyes szerint egyértelműen a Gangnam style a nyerő, hiszen “anya is egy szexi lédi”. Kösz, kicsim! Középső és Nagylány az All About That Bass mellett tette le a voksát. Hú, ha még egyszer meg kell hallgatnom, kifutok a világból…, pedig nem rossz szám, de napi szinten tízszer meghallgatni, nos… az sok(k).

Nagyfiú már meg se szólalt, csak a fejét a kezébe temetve jelezte: “Úristen, micsoda őskövület szüleim vannak! Hová születtem, te jó ég?!”.

– Tudjátok, én valami instumentálisra gondoltam – mondtam.

– Bach, Beethoven? – ajánlgatta Férj.

– Jó, hogy nem mindjárt Mozart Requiemje… nem gyászmenet ez, hanem vidám családi vakáció! – vágtam vissza.

– Tudod, valami olyasmi kellene, ami jól példázza, hogyan is szoktunk készülni az évenként esedékes össznépi nyaralásra… minden stressz, idegeskedés nélkül, csak lazán… – mondtam, de itt már nekem is röhögnöm kellett… lehet, hogy mégiscsak jó lesz az a Requiem…

Három és fél óra tömény zenehallgatás, a családi pogózásban elszenvedett kisebb sérülések lekezelése után végül ráböktem a lehetséges jelölteket felsoroló lista egyik számára és az lett… mindenki megelégedésére.

zene

És hogy mire föl volt mindez? Nagyon szeretnénk bekerülni a pályázat TOP10 videója közé, hogy a második fordulóban a zsűri előtt megmutathassam, hogyan is írok én. Ha pedig ti még több posztot szeretnétek olvasni tőlem, illetve videófelvételeken is követnétek a kalandajainkat, ITT tudtok ránk szavazni.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Érdekel, hogy mit gondolok a világról, olyan dolgokról, amik nem a családomról szólnak: olvasd a Családazötödiken blogomat is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!